Még áprilisban, amikor lefoglaltuk és a foglalót befizettük, akkor mondtuk meg Dominak, hogy megyünk majd repülni. Erre ahelyett, hogy jajjdejó anya, már alig várom! szóval ehelyett legörbült a szája, majdnem bőgött, és közölte, hogy márpedig ő nem akar és nem jön. A kis elkényeztetett, jó dolgában.... :)))

Aztán 2 hétig szóba se hoztam, közben már az oviban is elkezdtek beszélni a nyárról, nyári tervekről, és mikor legközelebb szóba került, egy szót sem szóltmár, újabb 2 hét elteltével meg már tök természetesen emlegette, hogy igen, megyünk majd és repcsi meg minden.

Az indulásunk előtti nap jelent meg a bamán ez http://bama.hu/baranya/kozelet/ujra-van-elet-a-poganyi-repteren-312929 :)

Aztán az indulás reggelén jött a szomszéd és közölte, hogy nem fogunk tudni kihajtani  a Király u-ból, mert a DM-es kamion épp most rámol és raklap letéve, szóval se ki-se be, a többi utca meg aszfaltozás maitt van lezárva. Frankó, mi? Ilyenkor mi van? Elmegy a gép nélkülünk a lehetetlen helyzet miatt? Hát nem, jó szablyosan áthalytottunk a zsír új Széch. téren. Ez van. Így kiértünk a repülőhöz, ami nem ment el nélkülünk.

Becsekkoltunk, csomag feladva, gyerekek a várakozás alatt is egymást gyepálták, aztán az egyik csomagunkban valami berisazstott, úgyhogy Andrist hivatták :))) a neszeszerben volt vmi, de másodjára már semmit se találtak, úgyhogy mehetett a csomag is :) (mégiscsak betettem egy körömlakkot vajon? :) 

Zsebi persze a várakozás alatt felkerült a hátamra, mert megijedt a rendőr és ellenőrző bácsiktól, hiába mosolyogtak rá kedvesen. A nagy izgatottság hatására is, hamar el is aludt a hátamon. Felszálltunk a gépre, ott le kellett szednem, és leültetni, aránylag jól tűrte. 

Még előző nap adtam már nekik utazási betegségek elleni homeo-bigyó-bogyókat, (Zsuzsi, köszi!) szopogatták lelkesen füldugulás ellen felszálláskor is :)

Nem is lett semmi bajuk, pedig sok felhőn kellett átbukdácsolnia a parányi gépnek. Fincsi Csipettónis rántotthusos zsemléket meg üdcsit szolgált fel a kiscsaj, aztán kv-tea, ezzel elvoltunk egy órát is, aztán meg 2 mesélés könyvből és már hamar oda is értünk, 1ó 50 p. 

Burgasban szemerkélő eső és bazi nagy felhők voltak, leszálláskor Zsebi megint a hátamra, babakocsiba mentek a csomagok, Zsebi bekummantott. Felszálltunk a transzfer-buszra, és mind2 gyerek elaludt hamar, mi kókadtan nézelődtünk. Tényleg tiszta Kazincbarcika-Riviéra ambivalens kettőse. Régi kamazok, ifák, traktorok, rohadó gyártelepek, és félig kész vagy vadi új szállodák a másik oldalán az útnak. Új kórházak, új központok, bazársor, fényűzés, medencék, vursli.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.