Még áprilisban, amikor lefoglaltuk és a foglalót befizettük, akkor mondtuk meg Dominak, hogy megyünk majd repülni. Erre ahelyett, hogy jajjdejó anya, már alig várom! szóval ehelyett legörbült a szája, majdnem bőgött, és közölte, hogy márpedig ő nem akar és nem jön. A kis elkényeztetett, jó dolgában.... :)))

Aztán 2 hétig szóba se hoztam, közben már az oviban is elkezdtek beszélni a nyárról, nyári tervekről, és mikor legközelebb szóba került, egy szót sem szóltmár, újabb 2 hét elteltével meg már tök természetesen emlegette, hogy igen, megyünk majd és repcsi meg minden.

Az indulásunk előtti nap jelent meg a bamán ez http://bama.hu/baranya/kozelet/ujra-van-elet-a-poganyi-repteren-312929 :)

Aztán az indulás reggelén jött a szomszéd és közölte, hogy nem fogunk tudni kihajtani  a Király u-ból, mert a DM-es kamion épp most rámol és raklap letéve, szóval se ki-se be, a többi utca meg aszfaltozás maitt van lezárva. Frankó, mi? Ilyenkor mi van? Elmegy a gép nélkülünk a lehetetlen helyzet miatt? Hát nem, jó szablyosan áthalytottunk a zsír új Széch. téren. Ez van. Így kiértünk a repülőhöz, ami nem ment el nélkülünk.

Becsekkoltunk, csomag feladva, gyerekek a várakozás alatt is egymást gyepálták, aztán az egyik csomagunkban valami berisazstott, úgyhogy Andrist hivatták :))) a neszeszerben volt vmi, de másodjára már semmit se találtak, úgyhogy mehetett a csomag is :) (mégiscsak betettem egy körömlakkot vajon? :) 

Zsebi persze a várakozás alatt felkerült a hátamra, mert megijedt a rendőr és ellenőrző bácsiktól, hiába mosolyogtak rá kedvesen. A nagy izgatottság hatására is, hamar el is aludt a hátamon. Felszálltunk a gépre, ott le kellett szednem, és leültetni, aránylag jól tűrte. 

Még előző nap adtam már nekik utazási betegségek elleni homeo-bigyó-bogyókat, (Zsuzsi, köszi!) szopogatták lelkesen füldugulás ellen felszálláskor is :)

Nem is lett semmi bajuk, pedig sok felhőn kellett átbukdácsolnia a parányi gépnek. Fincsi Csipettónis rántotthusos zsemléket meg üdcsit szolgált fel a kiscsaj, aztán kv-tea, ezzel elvoltunk egy órát is, aztán meg 2 mesélés könyvből és már hamar oda is értünk, 1ó 50 p. 

Burgasban szemerkélő eső és bazi nagy felhők voltak, leszálláskor Zsebi megint a hátamra, babakocsiba mentek a csomagok, Zsebi bekummantott. Felszálltunk a transzfer-buszra, és mind2 gyerek elaludt hamar, mi kókadtan nézelődtünk. Tényleg tiszta Kazincbarcika-Riviéra ambivalens kettőse. Régi kamazok, ifák, traktorok, rohadó gyártelepek, és félig kész vagy vadi új szállodák a másik oldalán az útnak. Új kórházak, új központok, bazársor, fényűzés, medencék, vursli.

 12 kg nagy csomag, 5 kg kézipoggyász fejenként. És ebbe bele kell férnie a babakocsinak is, mert anélkül még nem merek elindulni.

Művészet.

Itatópohár, törölközők, fürdőruhák és az idei időjárás miatt esőkabát és még a gumicsizmán is gondolkodok... alvós állatkák, gyerekhálózsák, vonatok, homokozós játékok. Gyógyszeres neszeszer, széntabletta, mert ki tudja, mennyire bírja majd a gyomrunk, és lázcsillapítók, mert a lázgörcs miatt még mindig nem merek 3 féle lázcsillapító nélkül elindulni itthonról. Mennyivel egyszerűbb így, legalább nem kell gondolkodnom, hány cipőt és hogy melyik rúzsom és körömlakkomat vigyem? :)  

Veszünk egy új akcijós gurulós táskát is a lidlüd-ben, kár, hogy már az is önmagában 4 kiló...

Na mindegy, kisakkoztuk, valahogyan beférünk, még jó, hogy a bizt. őr megsúgja, hogy a kézipoggyász súlyát nem mérik külön, dugdossuk át, amit lehet :D

Egy szép tavaszi napon kitaláltuk, hogy idén végre jussunk el nyaralni. Apaci sose látott még tengert, sose utazott repülővel, és már nagyon vágyott a család egy igazi nyaralásra.

Neckermannéknál kinéztünk egy utat, Bulgária, az első turnus Pécsről a pogányi reptérről kis charterjárattal Burgasba, onnan busszal transzfer a Napospartra és ott egy rakás szálloda közül legyen a Hotel Hrizantema, mert az all inclusive szálloda meg 4*.

Két kisgyerekkel fő szempont a kényelem, nem fogunk elmélyedni az ország történelmében és kulturájában, valószínűleg nem sokat fogunk látni "az igazi Bulgáriából" és valószínűleg csak a repcsiben és a sós tengervízben fog különbözni az egész attól, mintha Blacsira mentünk volna egy hasonló sokcsillagos puccparádéba.

Ennek ellenére azért belevágtunk, bár baromira nem volt kedvem pakolni, pláne, hogy csak 2 nappal az út előtt jutottam oda, hogy egyáltalán átgondoljam mit vigyünk majd. És nem akartam repülni, mert nekem az nem poén, és ugye tériszonyom van. Pedig kiskoromban egyszer tán még stewardess is akartam lenni, de persze sürgősen letettem róla.

Bulgáriáról se tudtam sokat, csak ami halványan derengett: anyukámék voltak 3x ott mert régen ugye csak oda lehetett menni. És persze Várna meg 1444, meg Odessza meg török elnyomás meg szocialista romhalmaz.  Szliven meg Pécs testvérvárosa, bár asszem eme kapcsolat fénye mintha kopott volna az utóbbi évtizedben. És ha Pécsen azt mondom, hogy Szliven, akkor nem a bolgár város jut majd az emberek eszébe, hanem a 25 emeletes környéke. 

Olvastam, hogy nem nagyon beszélnek se németül, se angolul, mert aki megtanul egy nyelvet, az sürgősen elhúz az országból és hogy az utüóbbi 20 évben másfél millióval csökkent az ország lakossága (már csak 7,5 milliónyian vannak kb.) mert egymillióan elmenekültek, és a társadalom itt is elöregszik és valamiért nagyon nagy Bulgáriában a csecsemőhalandóság :(

Andris tanult oroszul még, de rég elfelejtette, úgyhogy majd max kézzel-lábbal mutogatunk. Az ut. irodának van helyi képviselete, a programokhoz ha elegen összejövünk, adnak idegenvezetőt magyarul. Akkor azért talán nem lesz gond.